Szezonnyitó az ország Észak-keleti sarkában! A vagy az első túra, Fehérgyarmatra.

A sok felkészülési mérkőzés után, már nagyon vártuk a bajnokság kezdetét. Tudjuk, hogy nem lesz könnyű a bajnokság ! Minden csapat maximális fordulatszámon fog pörögni , és ha mi is ott akarunk lenni a következő NB/III-as bajnokságban nekünk is  teljes  odaadással kell footbalozni . A sorsolást látva szembesültünk azzal is, ha buzdítani akarjuk csapatunkat, rögtön mélyen a zsebe kell nyúlni ,mert a frissen feljutott Nagyszekeres egyesített csapatához a Szatmár Unióhoz,Fehérgyarmatra kell elutaznunk,röpke 110 km-re. Az első beszélgetések során senki nem tervezte, hogy elutazik az ország Észak-keleti csücskében található Fehérgyarmatra, de már annyira ki voltunk éhezve egy jó bajnoki meccsre, hogy semmi nem tántorított el bennünket, hogy útra keljünk. Rövid telefonálás után, máris három autó, 15 fő mindenre elszánt szurkoló, komló és malátából készült folyékony kenyér és már indultunk is. A szabolcsi településeken kanyarogva volt időnk beszélgetni. Mindenkinek eszébe jutott valami kellemes emlék az elmult szezon kapcsán. Nagyokat nevettünk, olykor még a motorzajt is elnyomva hahotáztunk egymás történetein! Fogynak a „km”-ek. Szóba kerül a mai mérkőzés , ki mire számít. A mi, ötfős  brigádunk szerencsés helyzetben,az elmúlt héten lejátszott Spari elleni felkészülési mérkőzésünket látva mi nagyon bizakodóan vártuk a mai találkozót,de aggódtunk is, hisz hallottuk a hírt,hogy a frissen igazolt Szerb támadónk, Márkó Milovac nem játszhat,nem érkezett meg a játékengedélye. Ki fog gólt lőni? Tettük fel a kérdést egymásnak,a témát kivesézve haladtunk tovább. Rövid megálló, mindenki a sűrű növényzetet keresi, a dologok végeztével máris robogunk tovább. Az út hátralévő része is kellemesen telik, közeledve a célállomás felé, egyre izgatottabb a társaság a sör is jól fogy, gondoskodva jó hangulatról. A betervezett másfélórás út, két órásra sikeredett.

Késve érkeztünk, már tíz perc eltelt a mérkőzésből, amikor a művészbejárón belépve, kérdeztük a helyi szurkereket, hogy áll a mérkőzés,jött is a válasz, 0-0 de most volt két nagy helyzetünk, szerencséje van Böszörménynek. Konstatáltuk az eredményt, majd körülnéztünk felmértük helyzetünket, de rögtön három biztonságiőr vett körül bennünket.Kérték a belépő jegyet,amit persze a művészbejárónál nem árusítottak,így nem is volt nálunk jegy, de rögtön megyünk és veszünk,közöltük velük, ami meg is történt és még italjegyet is kaptunk az 500 Ft-os jegy mellé. Baráti ár egy mérkőzésért, bár inkább falusi pályához hasonlít, mint stadionhoz a gyarmati pálya, ezzel nem lenézni akarom a vendéglátónkat, de ez a maximum, amit elkérhetnek. A gyarmati szurkolók barátságosak, vendégszerető emberek. Letáboroztunk és már szurkoltunk is. Helyzetek mindkét oldalon, de gól sehol. Kiegyenlített játék folyik pályán, ami a félidőig így is marad. A szünetben elindulunk felderíteni a terepet, na meg a megérdemelt sörünkért a klub házból kialakított büféig. Hosszú sorban állás után jutunk a frissítő nedűhöz, majd szóba elegyedtünk a helyi szurkolókkal, akik igen barátian fogadnak bennünket. A hazai szurkolók közt találtunk olyanokat akik, Romániából jöttek át, csak, hogy lássák kedvenceiket. Az elmélyült beszélgetést a kezdősípszó szakítja meg, de előtte köszöntik a Bocskai Katonái szurkolótáborunkat. Jó érzés volt, mit ne mondjak. A második félidőben, újból egymásnak feszült a két gárda, de csak helyzetekig jut, mindkét alakulat. Jól helyezkedtünk, pont arra a kapura támadunk ahová felállítottuk bázisunkat így teljes testközelből nézhetjük a csatározást. Egy ellentámadásnál felhőrdűl a hazai publikum és büntetőt követelnek. Síri csend a bíró sípol, majd szögletet ítél. Teljes megkönnyebbülés. Jól küzdenek a fiúk az akarással semmi gond, már csak egy gól hiányzik. Brayennek adódik lehetősége, de az ötösnél lepasszolja a labdát, elhal a támadás. Teljes erőbedobással küzdenek a csapatok, szeretnék döntésre vinni a mérkőzést. Cserék itt is, ott is, nálunk Bogár és Bartha. A helyi műsorközlő, mert ilyen is volt! jelzi, még öt perc van hátra. A göcsörtös pályán vezetett akciók, sorra halnak el, a labda vezetése szemlátomást mindenkinek nehezen megy. Nem is történik már semmi, Nagy Ferenc játékvezető az öltöző irányába mutat. Vége a mérkőzésnek. Döntetlen a frissen alakult Szatmár Unióval szemben. Hurrá !!! Meg van az első pontunk ebben a szezonban. A csapat összeölelkezik, hangos csatakiáltás, HAJRÁ BÖSZI!  majd felénk fordulnak és megköszönik,a bíztatást. A pályaszélén pacsi a játékosokkal, egy két bíztató szó egymáshoz és máris veszik az irányt az öltözőbe. A helyi szurkerek, gratulációját fogadjuk „lesz még ez jobb is” hangzik egyiküktől, majd a mérkőzés egy-egy jelenetét beszéljük át.  Búcsúzkodás előtt, néhány közös fotó, majd ígéretet tesznek, hogy mindenképp ellátogatnak Böszörménybe. Mi is szedtük a sátorfánkat, tudtuk messze még a haza,na meg a szabolcsi girbe - gurba falvakon átvezető úttalan utak,embert próbáló az alföldi ember számára. Hazafelé jót nótáztunk,Napkoron meglátogattuk a helyi tejcsárdát,majd a „kalcium” jótékony hatásáról folytattunk eszmecserét,egészen Böszörményig. Jó kis túra volt ez, hosszú és fárasztó, de mindenképp megérte. Jövő héten a Várdát fogadjuk hazai pályán, remélem ,nyernek a fiúk,sokat segítene a csapaton egy esetleges győzelem .

Két hét múlva pedig, Baktán folytatjuk !

irta. gabesz